Egy kókuszdió feltörésének legkönnyebb módja

Na most elmondom hogy szoktam feltörni a kókuszt.
 Van itt egy nagyon hatékony szerkezet, gangnak hívják és profi módon egy mozdulattal lehet vele kókuszdiót törni. Úgy működik, hogy az ember kinyitja a bejárati ajtót, körülnéz, hogy jön e valaki (az egész az időzítésen múlik) és egy hanyag mozdulattal kicsapja a kókuszdiót a gang törésre rendkívül alkalmas kövezetére. Ott csattan egyet és máris fel kell venni, hogy a levéből minél több megmenekedjen.

 Ma reggel is ezt a tevékenységet űztem és gyorsan a dió után szaladtam, -mert túl messzire gurult- hogy az értékes nedű ki ne follyon. Aztán minden lelassult. Olyan volt mint egy filmben. Már amikor hajoltam le a gyümölcsért tudtam, hogy elszúrtam a dolgokat. Megfordultam és -lassított felvétel- kétségbeesetten nyújtottam a kezem a -kívül gombos- ajtó után ami rugós és elkezdett csukódni. Rohamtempóban megindultam visszafelé és még a csukódó ajtó résében láttam, hogy a két éves gyerekem egyszál fütyiben átszalad a szobából a konyhába, aztán a zár kattant és én ott álltam zokniban, pólóban, kulcs és telefon nélkül a folyosón, egy ügyesen feltört kókuszdióval a kezemben.
Mit csináljak?!
 Rátapadtam az ajtóra és az első gondolatom az volt, hogy felhívom a férjem. Ezt persze gyorsan elvetettem, mert a telefonom -az önértékelésemmel egyetemben- a lakásban maradt. Aztán a megemelkedett adrenalinszintem kilőtt és elkezdetm rohanni a lift felé. Átrohantam a hotelba ami szemben van a házzal, mert ők a főbérlőink. Szerencsére... Pont a recepción találtam Petert a gondnokunkat. Elmondtam mi történt, de valamiért "shut" helyett "knocked"-ot mondtam, szóval először nem értették,hogy az ajtó miért kopogtat.
 Rohantunk vissza Peter-rel, aki közben mondta nekem, hogy mit fog csinálni és sajnos azt is, hogy nekem mit kéne. Mit kéne?! Nem értettem egy szót sem. Előfordul itt, hogy tökéletesen tisztán érthetően beszélnek és az is, hogy valaki annyira Ír, hogy nemérted az angolját. Nos Peter egyértelműen az utolsó, minden szót "ojj"-jal fejez be. Szóval csak azt értettem, hogy ő előbb még megy valahova, nekem meg a lakásba kell mennem. Úgyhogy beszálltam vele egy liftbe. (Na? Ki a lángész?) Gyors kapcsolás, kiszálltam a liftből és megnyomtam a hívót!
 Erre Peter liftajtaja komótosan kinyílt és benne ott állt Peter most már kicsit szemrehányó tekintettel. "Hopsz, szorri!" -mondtam én és elrohantam a lépcső irányába.
 Föl rohantam a lakáshoz és füleltem a gyereksírásra, de semmi. (Nos ez nem nyugtatott meg...) Van egy kiszerelt zárnyi lyuk az ajtónkon, azon pont be tudtam kukucskálni. Meg kell mondjam rendkívül büszke vagyok a gyerekre, ugyanis amikor rájött, hogy eltűntem nem betojt, hanem egyből a mosógéphez rohant, hogy végre nyomkodhassa azokat a bizonyos tiltott gombokat. Tehát a mosógép sípolt, a gyerek meg egyszál fütykösben rohangászott a folyosón.
 Bekopogtam, mire -Apa, apa! -felkiáltással rohant az ajtóhoz, mert a férjem szokott így kopogva hazajönni. Mondtam nem ő vagyok, de játszunk valamit itt helyben ahol látom őt. Mondta, hogy ha kinyitnám az ajtót eggyel élvezhetőbb lenne a játék. Mondtam, hogy inkább mondja meg mit csinál a kutya. Megmondta.
 Közben Peter serényen verte szét az ablakkeretünket egy csavarhúzóval. (Utóbb kiderült, hogy semmi kárt nem tett benne, szóval ha betörnek hozzánk akkor az ablakot javíttatni nem kell majd. ) Bemászott az ablakon és bentről beengedett engem is, majd azzal a lendülettel távozott. (De még a gyereknek köszönt, rendkívül jóban vannak ugyanis, mert Peternek van fúrója, Marci szívéhez ez egyenes út.)
 Marci onnantól a lakás összes ablakáról azt mesélte, hogy azon jött be Peter.
 Szóval Peter a mi hősünk most. Fúrója van és hatékony betörő! A pulzusom meg még órák múlva is hatszázat vert percenként.
Hát így kell kókuszdiót törni kéremszépen.