Volt az életemben egy pont mikor elfogadtam, hogy még nagyon messze van az az idő, amikor én olyan csodás, papírvékony palacsintát fogok sütni mint anyukám (meg az ő anyukája). Eddig akárhányszor próbálkoztam, vagy az egész kuka lett vagy nagyjából 2,5-3 ujjnyi vastag palacsinták lettek (konkrétan három darab) és egy féllel hascsikarásig jóllaktál.
Szóval egy ideje én csak amerikai palacsintát sütök, abból viszont már nagyon májer vagyok. Nem kell mérleg, lehet variálni, sose szakad, sose ég oda, gyors, imádom!
De mitől lesz ez ünnepi? Hát gondoltam egymásra rakom. Aztán gondoltam esetleg lehetne két színű. Aztán gondoltam tehetnénk a tetejére is valami finomat. Aztán gondoltam benézek a szekrénybe, mert elég hiányos a készlet. Hát ez lett belőle. (Állati finom lett.. bepusztítottuk!)
 |
| mmm... |
Hozzávalók
a tésztához:
1 bögre fehér liszt
2/3 bögre teljeskiőrlésű liszt
1 evőkanál lenmag
2/3 bögre mandula
2 közepes alma
1 evőkanál kakópor
1 kiskanál szódabikarbóna, meg még egycsipet
a krémes öntethez:
2/3 bögre kesudió
2 narancs kifacsart leve
1 evőkanál méz (vagy agavé)
fél mokkáskanál fahéj
esetleg áfony, mandula vagy aszalt gyümölcs a tetejére
 |
| Olyan mint egy háromdimenziós ehető gyalogátkelő! |
A két lisztet és a szódabikarbónát összekevertem egy tálba. A lenmagot le kell darálni és beáztatni nagyon pici vízbe, ez lesz a "tojás". A mandulát annyi vízzel, hogy épp ellepje, összeturmixoltam, ez lesz a "tej". A két almát
Ezt a tésztát forró serpenyőben kisütöttem, pont úgy mint a palacsintát, csak kevesebb kell egyszerre, sokkal kisebb kör lesz és vastagabb. Az amerikai palacsinta a szódabikarbóna miatt "bugyborékol" sülés közben és picit nő is. A teteje még elég nyers mire az alja már jó, hamarabb kell fordítani mint gondolnánk és érdemes nem a legmagasabb fokozaton sütni.
Amikor a tészta felét már elsütöttem (kb az 5. palacsintánál) akkor belekevertem a maradék nyers tésztába a kakaóport és kisütöttem a maradékot.
Amíg sülögettek, a narancs levét kifacsartam, ráöntöttem a kesura, beletettem a mézet és a fahéjat és krémesre turmixoltam.
A kétszínű palacsintát felváltva egymásra pakoltam és leöntöttem az öntettel. Díszítettem áfonyával és nagyon elégedett voltam magammal.
Arra is jó volt ez, hogy teszteljem a vegán tojást, mert eredetileg azt nem raktam a tésztába. Ám az első palacsinta egyáltalán nem állt össze, úgyhogy miután kivakartam a serpenyőből, belekevertem a tésztába a lenmagos keveréket és utána olyan gyönyörűek lettek, hogy még. Szóval nem csalás nem ámítás, létezik a vegán tojás :)
De a legbüszkébb mégis arra vagyok, hogy ez most totálisan kútfőből jött. Szóval ez itt most teljességgel az én receptem. Voilá!
