Kedvem támadt valami extra vacsit készíteni, úgyhogy kitaláltam, hogy legyen gyümölcs saláta. Olyan leveses fajta. Szóval ez lett belőle. Gyerek és szkeptikus kompatibilis.
Bele valók:
1 mandarin
1 banán
1 alma
1/2 ananász
Rizs tejszínhab (opcionális)
Alig bírtam lefotózni, olyan gyorsan ették :)
Az alapléhez kifacsartam a gyümölcsöket és összekevertem a többivel. A gyümölcsöket apróra daraboltam és hozzá kevertem a léhez. Kész.
A rizs habtejszínt felvertem hozzá. Ezt most próbáltuk először és nagyon örült neki a kis fejünk.
Nagy sikere volt, alig bírtam lefotózni, mert elkapkodták.
Elérkezett az a fényes szombat reggel amikor a szkeptikusok közölték, hogy ma ne legyen hús ebédre! Egy gyors ájulás és egy diszkrét ünnepi felvonulás után lehiggadva rájöttem, hogy ezt honorálnom kell valamivel. Így dobódott össze ez a nagyon gyors és nagyon klassz édesség.
Az alap ötletet Gitta könyvéből vettem, amit egyébként mindenkinek szívből ajánlok.
A tortácska gyorsasága azért azon is múlik, hogy mi van otthon. Nekem volt otthon két Zsanna-Manna vándor szelet tortaalapnak, de lehet házilag is tortaalapot csinálni, az is szuperul működik!
Ó igen, hozzácsaptam egy kis csillogást :)
Hozzávalók:
alap:
2 Zsanna-manna Vándor szelet
vagy
2 csésze áztatott dió vagy mandula
2 csésze áztatott datolya
2 evőkanál kakaópor
krém:
1 marék kesudió
1 kiskanál vanília por
édesítésnek agavé vagy méz (opcionális, mert a torta többi része is nagyon édes)
A tetejére:
1 banán
1 mandarin
1/2 mangó
(vagy bármilyen gyümölcs, ami van)
És még színes is!
Az alaphoz a Zsanna-mannát kinyújtjuk vagy elkészítjük házilag. Utóbbi esetben a diót/mandulát a kakóporral aprítóban összeaprítjuk, aztán amikor már morzsás hozzáadjuk a datolyát. Fontos a sorrend, mert a datolyától már tapad és ha utólag kerül bele az olajos mag, nem lesz egyenletesen morzsás. (Vagy inkább nem lesz morzsás.) Akkor jó, ha a végeredmény összetapad és bele lehet nyomkodni egy tányér aljába. Ebből kialakíthatjuk a kerek alapot (erőteljes nyomkodással ;) )
A krémhez a kesut a többi hozzávalóval összeturmixoljuk. (Ha csak botmixer van, az sem gond, akkor előbb aprítóba érdemes tenni a kesut, hogy kíméld a mixert és hamarabb legyen homogén a massza.) Ezt kentem közvetlen az alapra.
A tetejét díszítsd a gyümölcsökkel és kész is. Isteni!
Nem eszünk húst, mert egészségtelen vagy mert nem akarunk ártani az állatoknak. Mind a kettő olyan ok, amit a fejünkben eldöntünk és nagyon határozottak vagyunk és eltökéltek és tartjuk magunkat az elveinkhez, elhatárzásunkhoz.
És néha ilyen párbeszédet folytatunk magunkkal:
-Látod azt a cézár salátát?
-Igen. Hús van benne, nem szeretjük a húst, nem akarunk enni. Majonéz is van benne, azt se akarunk enni. Ezen kívül sajt és fehér kenyér van benne...
-Na jó, csak arra gondoltam, hogy finom.
-Akkor sem akarunk ilyet enni!
-Tudom, tudom, nem kell emlékeztetni, én csak annyit mondtam, finom.
Mert ilyen van. De az ember akkor sem szeretne értelmes gondolkodó lényeket enni, ha finomak. Valószínűleg a kutyám is nagyon finom lenne, csak ebbe belegondolni is szörnyű. Nekem ez ilyen egy ideje a többi állattal, akkor is, ha nem ismerem és ha "vágóhídra született" (micsoda hülye egy kifejezés...)
De szerencsére vannak egyéb lehetőségek a fenti párbeszédek után.
Itt van például a napfényes étterem, ahol ínycsiklandó vegán ételeket szervíroznak, például cézár salátát is.
Én ezeket használtam most a salátához.
Aztán itt vannak a jobbnál jobb "helyettesítő" termékek, amik elég sok procedúrán és feldolgozáson mennek keresztül, hogy eljussanak abba az állapotba amikor már olyanok mint a sajt vagy mint a hús. Szóval nyílván nem mindennapos fogyasztásra valóak.
(A minap volt erről egy mókás beszélgetésem, ahol arra jutottunk, hogy még az is előfordulhat, hogy ezek valóban húsból és sajtból vannak és az egész élelmiszeripar a vegákon röhög... Azért a remény hal meg utoljára.)
Szóval ezek mind segítenek nosztalgiázni egyet, felidézni ízeket, kielégíteni az ízlelőbimbóinkat, anélkül, hogy ártanánk vele vagy vérig sértenénk a saját elveinket. Szerintem :)
Mert vegánnak lenni nem feltétlen jelenti, hogy nem szeretjük a tejtermékeket vagy nem szeretjük a húst. Vegánnak lenni néha azt jelenti, hogy törődünk a környezetünkkel, hogy tudomásul vesszük, hogy mivel jár előállítani bizonyos ételeket és túl nagy árnak ítéljük életek áldozását egy jó túrókrémért vagy csirkepörköltért.
Közelebb a pirítós, háttérben a szejtán kukucskál.
A salátát felszeleteljük, a szejtánt és a pirítóst felkockázzuk és az egészet összekeverjük a "majonézzel". Ráreszeljük a "sajtot" és elfogyasztjuk jóízzel!
