Egyetlen egy bökkenője van ennek a müzlinek, hogy tejföllel vagy kefirrel készítik a nagyiék. (A mai napig egyébként. Minden reggel.) Ám egyik reggel bekattant, hogy a zabtejföl az teljesen jó lesz ehhez is. És láss csodát, tényleg jó lett!
Hozzávalók (ez négy adag kb):
1 cékla
1 zeller
1 alma
1 répa
1 bögre zabpehely
Némi víz
4 evőkanál citromlé
1 bögre bármilyen gabona pehely
4 evőkanál puffasztott amarant
4 evőkanál méz
1 csokor petrezselyem
Némi víz. (Nem csap.)
Szezonális hozzávalók:
Isteni bele a dió, káposzta és az apróra vágott friss csalán is. (Gyerekként ez volt a legizgibb. Hogy megcsíp vagy nem? Persze nem csíp, ha apróra vágod, de nekem mégis nagyon izgalmas volt. Szuper bátornak éreztem maga, hogy meg merem enni :) )
A céklát, zellert, répát, almát kis lyukú reszelőn lereszeltem. A zabpelyhet és a citromlevet annyi vízzel, hogy vigye a turmixgép, simára turmixoltam. A petrezselymet apróra vágtam.
Alulra megy a reszelék, rá a pelyhek, arra a tejföl, petrezselyem és végül a méz.
A sorrend azért nagyon fontos, mert a nagyiék is mindig így csinálták. Mire felkeltem már ott voltak az asztalon a megrakott tányérok. Aztán összekevertük. Ez is hatalmas buli volt. És aztán megenni... Imádtam. Imádom most is! Tavasztól őszig majd minden nap ez a reggelim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése