Bementem a kis bioboltba itt a sarkon és a polcon rámkacsintott a mandula vaj. Régóta kiakartam már próbálni, most meg kacsintgat, ezt égi jelnek vettem!
Mondta a pénztáros lány, hogy a mandula vaj, jajj az nagyon finom, banánnal, hát az gorgeous-pompás-ragyogó.
Na itthon annyira gyorsan kinyílt, hogy meg kellett kóstolni. A gyerek akarta, higgyétek el.
Először ettük magában (mmm), aztán ettük lenmagkenyéren paprikával (hm hm) aztán pedig megraktuk a lenmagkenyeret mandulavajjal (de ütősen ám) és ráhalmoztunk banánt (nem, ennyi "m" betű ki se fér).
Ez a gasztronómiai kéjelgés egyszerűen túl merészkedik az ízlelés elviselhető határain és kirobban az ember halántékán, hogy ott kísértse tovább a védtelen halandókat. Egyszerűen mesés volt. Egy íz orgia. (Oké, befejeztem.)
Na szóval lefotóztam, mert milyen már egy gasztro blog fotó nélkül.
A lenmag kenyér gitta receptje és még írok is róla külön, mert az is egy... ááá majd külön.
 |
| Igen, jól látjátok, meg van rágva, későn kaptam észbe, hogy fotózni kéne... |
Jajj és házilag is lehet csinálni! Mármint mandulavajat. Nagyon érdekes, be kell tenni a mandulát aprítógépbe és darálni és darálni és darálni és... kész. Itt van részletes leírása neki. (Naaaagyon részletes :))
Igen és ezért vagyonokat kérnek el. Nagy és drága darálójuk van. Na mindegy, majd legközelebb okosabb leszek én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése