Dinnyukkíni

Írtam azt a sok földi jót a kiskertemről. Nos, most őszre csúcsosodott ki a dolog. Valamiért a paradicsomok úgy gondolták, hogy minden ész érvvel és napfénnyel ellentétben most kell rengetegen lenniük és hirtelen mégjobban elburjánzottak a tökfélék is.
Csodálatos módon dinnyék kezdtek elszaporodni mindenfelé. Rengeteg, rengeteg dinnye. Csodálattal vegyes lelkesedés lett rajtunk úrrá és már láttuk a helyi szalagcímeket:
OKTÓBERI DINNYE, egy család csodálatos kertje.

Határozottan dinnyének néz ki!

Szóval végre megnőtt eléggé az egyik, hogy érdemes legyen leszedni. Az izgalomtól -és a súly alatt- remegve beszaladtunk vele a konyhába. Körbeálltuk és kipirult arccal, reménykedő mosollyal a szánk szegletében megszegtük a dinnyénket. Kongott mint a dob, ezt előre leteszteltük, de ahogy a kés hasította repedt is gyönyörűen. Újabb szalagcímek jutottak eszünkbe:
A LEGÍZLETESEBB OKTÓBERI DINNYE - A gyümölcs melyről Lőrinc elfeledkezett



Aztán a repedés végig szaladt mint rianás a Duna jegén és a gyümölcs ketté esett és...

Igen, zöld. Nem tehet róla.

És először is kijavítottuk magunkat zöldségre. Nos igen, zöld volt. Ráadásul tök magokkal. Kissé meglepődtünk és nem ettük meg nyersen. Viszont megpirítottuk kis olajon hagymával, kapott egy csöpp rizstejet, kakukkfüvet, zsályát és rizzsel körítve megettük.

Nem dinnye, de finom. Ő a dinnyukkíni.
Identitás zavaros, színvak, de a mienk! :)